Szinte verhetetlen volt a BMW elfelejtett sportkocsija!

1978-ban a Lamborghini, BMW és az ItalDesign közösen megalkották a valaha volt egyik legjobb BMW-t, az M1-t. 1978 és ’81 között a versenypályákon hódított, ma a gyűjtők nélkülözhetetlen darabja
Az 1970-es évek elején a BMW megalapította a Motorsport GmbH-t. A cég profiljához tartozott az autók hosszú távú versenyekre való felkészítése és a Túraautó-Európa-bajnokságokon résztvevő típusok kifejlesztése. A Motorsport a világ minden táján bizonyított, mára az egyik legelismertebb gyári tuning cégek egyike. Máig az egyik legelismertebb típusa az idén 40 éves M1.

A BMW versenyzésért felelős leányvállalata elsőként a CSL típussal, majd 1973-ban a 2002 Turbóval ért el jelentősebb sikereket. Ez utóbbi műszaki megoldásai hasznosultak a 3-as és 6-os kupékban és a 7-es limuzinok utcai változataiban is. A 2002 egy bajor szuperautó megszületéséhez is utat mutatott, az 1978-as M1-hez.

Akkoriban a megbízhatósági versenyek töretlen bajnoka a Porsche 911 Turbo volt. A BMW ezt rövidesen megelégelte, vissza akart vágni. Ez sikerült is az E26 kódú M1 modellel. Fejlesztése 1975-ben kezdődött, nevében az „M” a Motorsportra, az „1” a széria első tagjára utal –máig nem született újabb változat.

A karosszéria formáját a francia tervező, Paul Braque 1972-es tervei alapján építették meg. Az eredeti tervek szerint a szériaváltozatot a Lamborghini készítette volna, mivel az olasz óriás tapasztalt volt a műanyag karosszériák gyártásában. Nem csak a géptest anyagán, de az autó formáján is látszik, hogy az M1-nek köze volt a Ferrari riválisához. Így talán nem is meglepő, hogy legközelebbi „rokona” a Lamborghini Silhouette P300. Több prototípus is készült, de az olasz nagyvállalat anyagi gondok miatt nem tudta megfizetni a sportautó gyártását.

Végül a moncallieri székhelyű ItalDesign olcsóbban elvállalta a panelek legyártását, amiket a Marchesi vállalat Modenában vázra erősített. Ezután a géptest Stuttgartba érkezett, ahol a kabrió karosszériák gyártásában profinak számító Baurt cég üzemében elkészült az autó. A kész modelleket a müncheni gyárba szállították, hogy teszteljék őket.

A mérnökök eredetileg egy V12-es középmotort terveztek a szuperautóba, de a sorozatgyártásba kerülő modellek könnyűfém soros 6 hengert kaptak. Az erőforrást hosszában, a hátsó tengely elé szerelték. A 3,5 literes, 24 szelepes befecskendezős motor 277 lóerő leadására volt képes. Egy 5 sebességes, sporthangolású, szinkronizált váltót kapott.

Az üvegszállal erősített műanyag karosszéria alváza elől és hátul is független felfüggesztést kapott. A versenyekre szánt modellek teljesítménye jócskán nagyobb volt. Ők turbófeltöltővel és 850 lóerővel repesztettek. A Porsche 959 megjelenéséig Ő volt mind a két Németország leggyorsabb sorozatgyártású sportautója.

Az M1 a pályákon hatalmas sikernek örvendett. A GT versenyekre szánt autót a gruppe 4-es és 5-ös osztályba sorolták. Időközben a nemzetközi szövetség megváltoztatta az 5-ös géposztályra vonatkozó szabályokat. A szuper-BMW eladásai nem érték el ezt a szintet, így a kategóriából kiesett és helyette a Procar szériában versengett. Idővel sikerült eladni az elégséges példányszámot, de addigra már sajnos nem volt kompetens az 5-ös csoportban. Nem csak a bajor óriásnak jelentett gondot az eladás. A tengerentúlon versengő kortárs, méltán elismert Plymouth Superbird is hasonló nehézségekkel küszködött. Hogy hogyan is teljesít a pályán, a videóból megtudod:

Az 1982-es Korzika Rally-n úgy tűnt dobogós lesz, de Bernard Darbiche pilótának váltóhiba miatt fel kellett adni a versenyt. A rákövetkező évben ugyanitt megrendezett B csoportos ralin egy 3,5 literes, 6 hengeres M1-el indult, ami 430 lóerős teljesítménye ellenére sem zárta sikerrel a versenyt, mivel ez alkalommal motorhiba következett be.
Még ha a ralikon nem is, de az aszfalton verhetetlen volt. Sorra nyerte a hosszútávú versenyeket, illetve több európai és amerikai bajnokságot is sikerrel zárt. A típus talán legnagyobb érdeme az 1979-es Le Mans 24 órás verseny, ahol 7. helyen ért célba. Végre úgy tűnt, hogy az E26 megtalálta a helyét, de az újabb szabályváltozások miatt 1981-től nem vehetett részt a FIA eseményein. Alig pár éves pályafutása alatt több sztár is mutatkozott vele, például Nelson Piquet és Niki Lauda.

A történelem során számos, ma már legendás autó kapott valamilyen becenevet. Ezek áltatában valamiféle vicces vagy gúnyos nevek szoktak lenni, de esetenként a típus formatervi jellemzőire utal. Ilyen mondjuk a Volkswagen „Bogár”, vagy „Bogárhátú”, illetve a máig egyik legaerodinamikusabb autó címét viselő Tatra 87, alias „A Küklopsz-Tatra”, ami első lámpái elhelyezkedéséről kapta a nevét.

https://alapjarat.hu/