Kezdőlap   Csatlakozz hozzánk facebookon
Az lenne a jó, ha megkoronáznánk Orbánt, legalább megnyugodna

Lennének alatta fõhercegek, alhercegek, hûbérlánc, restaurálnánk a feudalizmust. Nagyinterjú harminc évrõl, illetve inkább százról Vajda Mihály filozófussal.Júliusban meghalt Heller Ágnes, szeptemberben Rajk László és Konrád György.

Veszteség.

Tekintélyek voltak.

Azok.

Van, aki a helyükre lép?

Amikor kifelé megy egy generáció, azt hisszük, mostantól nagy ember, okos ember, szép ember, semmilyen ember nem lesz. De felnõnek a fiatalok, közülük is kiemelkednek páran, akire majd fölnéznek, odahallgatnak a többiek. Aztán õk is megöregszenek, meghalnak, s az akkori ifjak szomorkodnak, hogy most aztán tényleg, de tényleg nem maradt senki, aki utat mutathatna. Így megy ez. Azt hiszem.

Nem biztos benne?

Nem teljesen.

Miért?

Mert manapság, úgy tûnik, nem a tudás hozza magával a tekintélyt, hanem a materiális értékek, az, hogy minél gyorsabban elõrejuss, vegyél három autót, palotát, földet, erdõt, repülõt, jachtot, nõt, kokaint, mit tudom én.

Mészáros Lõrinc tekintély?

Igazából nem. Inkább az irigylés tárgya.Orbán tekintély?

A nép jelentõs része számára biztosan, hiszen határozott, tudja, mit akar. Bár szerintem gyakran csak úgy csinál, mintha tudná.

Nyáry Krisztián egyik szerelmeskönyvében olvasni, hogy Kossuth, miután 1848 szeptemberében a gyújtóhangú ceglédi beszédében megmutatta a népnek, merre az elõre, este azt írta levélben a feleségének, hogy fogalma sincs, mi lesz holnap.

Politikusi erény kritikus helyzetben is jövõbelátónak hazudni magad. A népnek, különösen a mi magyar népünknek fontos, hogy valaki mindig mondja meg, mi a helyzet, mit kell csinálni, mitõl lesz biztonságos, kiszámítható az élet, a világ. Ezért szerették Ferenc Jóskát, Horthy Miklóst és Kádár Jánost. S most ezért szeretik Orbán Viktort is.

És ezért nem szerették a rendszerváltás utáni két évtizedet?

Pontosan. Zûrzavarként élték meg a demokráciát, részben jogosan, hiszen demokráciában bonyolult a tájékozódás, ellentétben a diktatúrával, ahol világosak az igazodási pontok.

A 2002-es vereségbõl állítólag azt a következtetést vonta le Orbán Viktor, hogy nem nyugatosítani kell az országot, hanem az élére állni Kádár népének.

És az élére is állt. Valószínûleg ezt papolta neki már Antall József is, aki, mondják, õt jelölte ki utódjának. Orbán pedig simán beletörõdött, hogy nem kell nyugatosítás, hiszen, mint utóbb kiderült, nincs meggyõzõdése. Illetve egy ideig az a meggyõzõdése, hogy liberális demokráciára van szükség, aztán meg az, hogy keresztény illiberalizmus kell. Ami egyik oldalról elvtelenség, a másik oldalról viszont úgy tûnik: Orbán ma az egyetlen alkalmazkodóképes magyar politikus, és kizárólag õ képes kitalálni újat a nem mûködõ szisztémák helyére.

Antall József is illiberalizmust akarna ma?

Azt, amennyiben azonosnak ítélné az illiberalizmust a Horthy-rendszerrel. Antall számára az úri Magyarország volt a minta, az álom.

Miként az utódjának, Boross Péternek.

Áh, Boross Péter egy csirkefogó. De Antall nem volt az. Õ tényleg konzervatív, régi vágású politikus. Illetve szeretett volna az lenni. A konzervatív stimmelt rá. A régi vágású is. Csak a politikus nem stimmelt. Nem értett a politikához. De legalább volt hite, ideológiája. Ami Orbánnak, mondom, nincs.

Az õsfideszes Wachsler Tamás azt nyilatkozta nekünk, hogy szerinte Orbánnak igenis van ideológiája, pontosabban víziója.

Tényleg? És micsoda?
Az önállóság. Önálló Fideszt és önálló Magyarországot akar.

Mihez és kihez képest önállót?

A Fidesznek ne diktáljon a többi párt, különösen az SZDSZ ne, a kormányának ne diktáljon se Berlin, se Brüsszel, se New York, még Moszkva se. Orbán õ maga akarja eldönteni, neki, a pártjának, a kormányának, a hazájának mi a jó.

Közben azért átgondolhatná, hogy a mai világban képes lehet-e egy tízmilliós ország maga dönteni a sorsáról. Amúgy nyilván átgondolja. És tudja jól, hogy hülyeséget beszél. De nem is magával akarja elhitetni ezt a mesét, hanem a választóival meg a pártjával.

Nincs mozgástér?

Van. Kicsike. Pár tyúklépés Putyin felé, néhány gesztus Erdogannak, egy kis mókás és tudománytalan kipcsakozás, aztán visszaaraszolás a németekhez meg Brüsszelhez. Húzd meg, ereszd meg. Legyünk õszinték… Mondjuk, én lehetek is, mert nem vagyok politikus, míg egy politikus kénytelen hazudozni, amivel semmi baj, de illik eltalálni a mértéket; ahogy Bibó fogalmazott: hazudni lehet itt-ott, sõt, muszáj is, de hazugságra építeni politikát nem lehet. Na, szóval én õszinte vagyok, s azt látom,

Orbánt nem az érdekli, hogy Magyarország legyen önálló, független, hanem az, hogy õ, Orbán Viktor legyen önálló és független, õ egyedül határozza meg a magyar politikát.

Semmi más nem foglalkoztatja a világból, kizárólag a saját hatalma. 2010 óta minden mozdulata arra irányul, hogy õt a hatalomból kirakni ne lehessen. És nyerõben van, köszönhetõen a választók felével, szûk hárommillió szavazattal felépített kétharmados valaminek, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének, amivel lebontotta a mindenkori hatalmat kordában tartani hivatott demokratikus fékeket, ellensúlyokat.

A Fideszben úgy tartják: történelmi léptékû társadalmi kísérlet zajlik, amirõl ötven-száz év alatt dõl el, sikeres-e.

És mi ez a kísérlet?

Az emlegetett önálló Magyarország. Amihez kell a hárommillió szavazó, kell a keresztény ideológia és kell az új elit: a pár ezer kis és közepes Mészáros Lõrincbõl szervezõdõ nemzeti burzsoázia.

Kereszténység? Hát hol keresztények ezek?! A külsõségeket felépítik, a médiájukkal terjesztik, a háttérben pedig siklanak a jachtok.

Onnan föntrõl, a szent cél felõl nézve lényegtelenek az egyéni gyöngeségek, a maszek lenyúlások és a keresztény kurvázások. Ahogy az orbáni tizenegyedik parancsolat mondja: a legfõbb érték a lojalitás, a „ne mondj rosszat fideszes társadról”.

A legalapvetõbb európai értékekhez sem igazodnak. Tiszta feudalizmus. De a népnek egyelõre megfelel. Tán tényleg az lenne a jó, ha megkoronáznánk Orbánt, megnyugodna. Lennének alatta fõhercegek, alhercegek, hûbérlánc, restaurálnánk a feudalizmust. Bár tán már restauráltuk is a kétharmadokkal. Illetve ez sem egészen igaz: a minapi lokális választáson a városi ember, illetve hát számos városban, köztük Budapesten a szavazni hajlandó városi emberek többsége azt mondta, hogy tán még sincs rendben a feudalizmus, nincs rendben, hogy lopnak, jachtoznak, fizetett nõkkel mulatoznak felkent hûbéruraink.

Megjegyzem: nem fideszes szavazó lett kevesebb, rájuk, úgy tetszik, nem hat semmi, hanem az ellenzékiek és az ingadozók aktivizálták magukat.

Az országgyûlési kétharmadokhoz kellett az ellenzék is.

Tiszta sor. Az õszödi beszéd 2006 õszi nyilvánosságra kerülése után, de legkésõbb az utcai összecsapásokat követõen Gyurcsány Ferencnek le kellett volna mondania, és ki kellett volna írni az új választásokat. De az ellenzéket csak az érdekelte, hogy a Fidesz ne vegye át a hatalmat. Holott milyen szép lenne ez az ország, vagy legalábbis más, ha az új választáson nyer a Fidesz, nyilván nem kétharmaddal, aztán 2008-tól Orbán nyakába hullik a pénzügyi világválság, amibe 2010-re szépen belebukik. Hogy aztán mire lett volna képes a baloldal, nem tudni, de ma nem lenne korlátlan Orbán-uralom.

Mi van ma Magyarországon? Autokrácia?

Az biztos, hogy nem diktatúra. Nem is zsarnokság. Inkább tán az európai politika eszközeivel mûködtetett önkényuralom.

Így is sokkal jobb a helyzet, mint mondjuk, Putyinnál, itt senkit nem gyilkoltat meg a hatalom, ellentétben az oroszokkal, ahol, ha valaki túl messzire megy, golyót kap, esetleg plutóniumot. Virtigli diktatúrában tüntetni sem lehet, hiszen a hatalom lövet. Nálunk viszont kimehetsz az utcára, bár egyre unottabbak a demonstrációk. És a sajtó is szabad, igaz, lejt a pálya, az állami tízmilliárdokkal etetett közmédia és a fideszes sajtó hangja elnyom minden mást, de azt írsz, amit akarsz. A népnek ez is megfelel, szeret engedelmeskedni.

Miért baj ez?

Mert az sosem szül jó vért, ha egy politikai vezetõ azt csinál, amit akar. Orbán hívei már a legnyilvánvalóbb disznóságokat sem hajlandóak észrevenni. Ugyan tényleg vannak gazdasági sikerek, nõ a GDP és a mezõgazdasági meg az ipari termelés, csakhogy egy ország élhetõségéhez a szolgáltatások is hozzátartoznak, s egyebek mellett a tömegközlekedésben, az oktatásban és az egészségügyben tragikus a helyzet. Nekem leginkább az fáj, hogy a fideszes fiúk semmibe veszik a kultúrát, illetve azt, amit én kultúrának nevezek. Nem köll nekik. És a tudományból is csak az a szelet köll, ami másnapra pénzt hoz a konyhára. Õszintén és mélyen nem érdeklik õket ezek a területek. Nézze meg az ízlésüket. Csak azt vegyük sorra, hány teret tettek tönkre. Pont annyit, amennyihez hozzányúltak. A Kossuth tér, a nemzet fõtere úgy néz ki, mint egy felvonulási placc. A Szabadság tér egy zûr és egy zavar. A József nádor tér tönkretéve. Ami nem gonoszság. Hanem bunkóság. Nekik ez tetszik. Tényleg tetszik nekik a Kossuth tér. Én meg randának találom. Na, most kinek van igaza? A Fidesz vezetõinek többsége, ha szabad a Horthy-korszakban bevett kifejezéssel élnem, utálja a nadrágos embert.

Áu.

Mi baj?

Az õsfideszesek úgy emlékeznek, az SZDSZ-es entellektüelek a nyolcvanas évek végén pont a leparasztozással vadították el õket maguktól.

Orbánt és csapatát megalázni jóvátehetetlen hiba volt. Ahogy az is, hogy az SZDSZ, ez a városi, nyugatra orientált liberális társulat igyekezett kiszorítani a kisebbik liberális pártot, a Fideszt. Ráadásul mindeközben a két nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ ahelyett, hogy összefogott volna Magyarország nyugati típusú demokráciává alakítása érdekében, inkább egymás víz alá nyomását tekintette legfõbb feladatának. Nem mérték föl a rájuk szakadt történelmi feladat súlyát, idõigényét.

Mennyi idõ kell Magyarországon egy alapos rendszerváltáshoz?

Most meg fogom dicsérni magamat. Annak idején Szilágyi Sándor szervezte a budapesti repülõ egyetemet, ami a lengyel repülõ egyetemekhez képest legföljebb kisrepülõ egyetemnek volt nevezhetõ. Még 1980-ban felkértek, tartsak elõadássorozatot a demokráciáról. Szép lakás, a cipõmet levettem, zokniban felálltam az asztalra, és magyaráztam, magyaráztam. Minden szavam dokumentálva, ugyanis a százhúsz megjelentbõl öten is spicliskedtek. Arról szónokoltam, hogy gyerekek, a demokráciát a nyugatiak is évszázadokon keresztül tanulták. Mire hátulról bekiabáltak, hogy „ugyanazt mondod, mint a Kádár”, vagyis azt, hogy ez az ország éretlen a demokráciára. És részben tényleg ugyanazt mondtam, a különbség az, hogy Kádár válasza a problémára a diktatúra, az enyém pedig a demokrácia szisztematikus felépítése. Utóbb kiderült, hogy a rendszerváltó pártok vezetõi is marxisták voltak, a jobboldaliak is, abban az értelemben, hogy úgy hitték, elég átrajzolni a termelõerõket és termelési viszonyokat, és csókolom, kész a modern társadalom. Pedig idõ kell és folyamatos segítség a politika részérõl, hogy az emberek megértsék: a demokrácia azt jelenti, hogy nem felülrõl kell várni a mannát, hanem elõ kell teremteni.

Ehelyett van az, hogy Viktor megmondja a tutit. Ez is megoldás, de azt azért szögezzük le, hogy a „majd megmondják” attitûd nem a demokráciákra, hanem a jobbágyalapú társadalmakra jellemzõ. A „majd megmondják” tartotta hatalmon Kádárt és Horthyt is.

Mi a közös Horthy, Kádár és Orbán személyiségében?

Nem sok. Horthy emlékiratai felfedik, hogy fölöttébb buta ember volt szegény kormányzó urunk. Egy báb, aki úgy tudta megõrizni a viszonylagos társadalmi békét, hogy a politikai ügyeket, a társadalom szervezését ráhagyta az olyan alkalmas politikusokra, mint Bethlen István. Kádár mélyrõl jött, Fiumében egy megesett, elhagyott cselédlány gyermekeként született, harcos kommunista lett belõle, aztán az elvtársai pár év börtönnel és némi körömletépéssel megértették vele, hogy nincs minden rendben a párttal. Kádár ennek ellenére sem eresztette az álmát: maradt kommunista, és az utolsó két évtizedére átgondolt diktátorrá nõtte ki magát. Amihez alighanem kellettek az ötvenhat utáni tömeggyilkosságok, különösen Nagy Imréék kivégzése: meg kellett törni a földühödött nép gerincét.

Az a nép fél évvel a forradalom kirobbanása után, 1957. május elsején ünnepelve töltötte meg a Felvonulási teret.

Mert a nép ilyen. Errõl beszélünk: megvan a fõnök, õ gyõzött, övé az erõ és a hatalom, felejtsük el gyorsan azt a kis tankos, Molotov-koktélos ugrabugrálást.

Számít ilyenkor a „nemzetkarakter”?

Alapvetõen határozza meg a viselkedést. A rendszerváltás elõtt írtam egy könyvet Orosz szocializmus Közép-Európában címmel. Azt fejtem ki benne, hogy az itteni népek képtelenek tartósan elviselni az olyan orosz, cári típusú rendszert, mint amilyen a szovjet kommunizmus volt. Nem véletlen sem a berlini ötvenhárom, sem a magyar ötvenhat, sem hatvannyolc Csehországban. És nagyon nem véletlen a varsói nyolcvanegy. A lengyel különösen makacs fajta, lehetetlen nemzetileg megerõszakolni, nem tûri, beleõrül, belepusztul. Nyolcvanegyet azért nem szovjet bevonulással verték le, mert abból véget nem érõ véres polgárháború kerekedett volna. Inkább megcsinálták a Jaruzelski-puccsot, õt elfogadták a lengyelek, mondván, egy nemzeti disznóság mégiscsak nemesebb dolog, mint egy nemzetközi galádság, s ha már elnyomnak bennünket, legalább a saját kommunistáink tegyék.

A magyar karakterbõl ötvenhat hevessége nõtt ki, és az is, hogy a túlerõt tapasztalva villámgyorsan elsorvadt az ellenállás.

Kádárt dicséri, hogy maga megértette, Moszkvával pedig megérttette, hogy itt nem mûködik az orosz típusú szocializmus. Folyamatosan ötvenhattal zsarolta Brezsnyevéket. Valami ilyesmivel: „Bízzatok bennem, hagyjatok rám mindent, és akkor nincs több balhé. Ne idegeskedjetek, hogy nem esküsznek föl az emberek naponta erre meg arra, ennek a népnek az kell, hogy lássa a szerényen, de biztosan gyarapodó jövõt, Trabant kell neki, ha út nincs is hozzá.” És igaza lett. Más kérdés, hogy a mutatvány sikerének elengedhetetlen feltétele volt, hogy a Nyugat öntse a pénzt a magyar kirakatszocializmusba.

Szóval Orbán hasonlít bármiben Horthyhoz vagy Kádárhoz?

Horthyhoz legföljebb politikai külsõségekben. Kádárhoz pedig annyiban, hogy okos és erõs és határozott és autokratív személyiség, mint az elsõ titkár, de kevésbé intelligens, ami abban is megnyilvánul, hogy egyre nívótlanabb emberekkel veszi körül magát. Mára elhitte, hogy mindent õ tud a legjobban, és csak zavarná a sok okoskodó.

A 2010-ben kormányra kerülõ Fidesz környékén még láttunk olyan agyakat, mint Chikán Attila, Csaba László, Jeszenszky Géza, Pálinkás József. Mára kiseprûzték õket, sõt, nem kell Pokorni Zoltán és Navracsics Tibor, de tán még Lázár János sem. Matolcsy György az utolsó régi szaki, akinek lehetnek és vannak is ötletei.

Bár ne lennének. Elképesztõ baromságokat hord össze. De persze Matolcsy nem azért hülye, mert maradt és maradhatott Orbán mellett, hanem azért maradt és maradhatott, mert hülye. Ezzel együtt nekem legalább ennyire fáj, hogy az ellenzékben szintén nem látni potens figurát. Budai kerületben lakom, fideszes volt a testület, fideszes a polgármester, Láng Zsolt, nem is tette rosszul a dolgát, más kérdés, hogy ez a mostani hullám õt és a fideszes többséget is elsodorta. Amiben tán van szerepe annak, hogy itt is élnek magamfajta liberálisok. A megállóban szoktunk összefutni, várjuk a buszt, és szépen kipanaszkodjuk magunkat egymásnak. De ötletünk nulla, én is csak utálom ezt a rezsimet, ám fogalmam sincs, hogyan lehet más mûködõképeset csinálni. És sajnos a fõállású ellenzéki politikusok sem látnak túl azon, hogy „Buktassuk meg Orbánt!”, illetve hát érdeklõdéssel figyelem, hogy Karácsony Gergely, Pikó András és a többi régi-új arc mire képes. Ezzel a mostani kormánnyal a háttérben nem lesz könnyû dolguk. De nem szeretnék míszmacholni, egyelõre örülök az ellenzéki gyõzelemnek, gyõzelmeknek, aztán majd meglátjuk. Az mindenesetre világossá vált, hogy demokrácia terén a Nyugat segítségére is csak visszafogottan számíthatunk. Angela Merkel jóindulatú, egyáltalán nem buta kancellárja a Német Szövetségi Köztársaságnak, ehhez képest Sopronban szembedicsérte az õt folyamatosan gyalázó Viktort. Hogy miért? Németországban prüszkölnek a német cégek a magas bérek és az erõs szakszervezetek miatt. Ezzel szemben nálunk olcsó a munkaerõ, nincs sztrájk, van viszont rengeteg adókedvezmény munkahelyteremtésre. Merkel pedig politikai gesztust tett gazdasági elõnyökért cserébe. Orbán könyörtelenül kihasználja az ilyen politikai helyzeteket.

Vajon mi Orbán terve az uniós tagsággal?

Nem tartok attól, hogy kivezeti az országot az EU-ból.

Olyan jó sok pénzt el lehet lopni ebben a rendszerben, miért eresztené. Ráadásul a legkevésbé sem vágyik õ arra, hogy ott álljon védtelenül Putyin elõtt.

Isteni szerencse ez nekünk is, mert amíg az unió része vagyunk, addig marad valamicske a nyugati demokráciából és a jogállamiságból, s nem lesz belõlünk se Törökország, se Oroszország.

Az valami.

Az sokkal több, mint valami! De ettõl még persze elkeserítõ a demokrácia erodálása, és az agyak átmosása olyan baromságokkal, mint a migránsõrület. Ráéreztek és kihasználják, hogy a nép zsigereibe van kódolva, hogy idegen ide be ne tegye a lábát. Miközben a kutya nem akar itt maradni. Milliárd forintokat adtak ki egy kerítésre, aminek annyi a haszna, hogy a migránsok másfelé mennek, és egy részük a tengerbe fúl.

Ön nem tartja veszélyesnek az európai kultúrára nézve a migrációt?

Népvándorlás mindig is volt, késleltetni lehet, megállítani nem, állítólag mi, magyarok is migránsokként keltünk át Vereckénél, és kissé elbántunk az itt élõ szlávokkal, avarokkal, és elbántunk volna másokkal is, de Augsburgnál visszavertek bennünket. A migráció nyilvánvalóan probléma, és az is egyértelmû, hogy ostobaság lenne a korlátlan és ellenõrizetlen bevándorlás, de arról rég szó nincs. Angela Merkel ugyan eleinte mondogatta, hogy „wir schaffen es”, vagyis „megoldjuk”, de aztán õ is rájött, hogy nem olyan egyszerû pár hónap alatt sok százezer kulturálisan idegen embert befogadni. Tény, hogy a multiknak kell a munkaerõ, ám ennek határt kell szabni, hiszen az érkezõknek biztosítani kell a megélhetést és az akkulturációt.

Pont az a legfõbb érv a migráció ellen, hogy a muszlimok nem hajlandóak asszimilálódni.

Pedig hosszú távon csak az maradhat, aki asszimilálódik. És meglehet, ez is kevésnek bizonyul majd, ugyanis az amúgy extra toleráns német népesség sem szereti, ha mecset épül a háza elõtt. Tartok tõle, ahogy annak idején lerombolták a zsinagógákat, úgy a mecseteket is le fogják rombolni. Idõ kérdése.

Önt zavarják a mecsetek?

Engem aztán a legkevésbé sem, feltéve, hogy szép az a mecset. Bennem nincs idegenellenesség. De az átlagemberben mindig is volt. A megismerésnél sokkal könnyebb a hatalom által fölerõsített sztereotípiák mentén gondolkodni: az idegen lop, rabol, nõket erõszakol, igaz, a nem idegen is lop, rabol, erõszakol, de az idegennél kétségtelenül nehezebb kitalálni, mikor készül ilyes csúfságra. Ültem tavaly egy tübingeni kávézó teraszán, néztem a jól öltözött embereket, a jól öltözött fehéreket és a jól öltözött arabokat, s nyugtáztam, milyen jól elvannak egymással. Aztán arra gondoltam, jön majd egy vezetõ, aki elmagyarázza a német népnek, hogy nem érdeke a vegyesség. Az átlagpolgár 1933-ban sem volt ám hülye, csak a gazdasági világválságot Hitler összekapcsolta a fejekben a betolakodókkal, és máris kész a holokauszt. Az ilyenekkel számolni kell, egy Merkel sem vetheti csak úgy oda, hogy megoldjuk, mert magára szabadítja a populistákat.

Trump, Bolsonaro, Boris Jonhnson, Orbán. A populizmus világtrend?

Annak néz ki.

Minek a válsága ez? A demokráciáé? A kapitalizmusé?

Tudom is én… Egyre inkább mozog minden és mindenki. Nemcsak a közel-keletiek vannak úton, hanem még az európaiak is. Mindenki költözködik. Ami idegesíti az átlagembert, „mit ugrálnak ezek, hát olyan jól megvoltunk eddig egymás között”. Az ilyenbõl ki tud nõni a baj.

A haj?

A baj. De a haj is nõ. Hatvannyolc óta hagyom hosszúra. A diákmozgalmak adták az ötletet, hogy tán nem kell állandóan fodrászhoz járni. Megnõtt, így maradt.

Passzol a filozófus imidzshez. Az ötvenes évek elsõ felében kezdte az egyetemet. Miért ment filozófiára a legsötétebb kommunizmus idején? Családi hagyomány?

Dehogy. A Tények és tanúk sorozatban van egy kötetem, az a címe, hogy Szög a zsákban, abban lejegyeztem a família történetét. Középkispolgári család, apám banktisztviselõ volt, anyám mûvészi ambícióval rendelkezett, melyet, fogalmazzunk úgy, a történelem nem hagyott kibontakozni. Vegyipari szakközépbe jártam, a Petrikbe, a Thököly útra, egyetlen tárgyat tudtam kifogástalanul, a matematikát, jobb voltam benne, mint a tanár néni, hívott is gyakran a táblához, hogy „ezt csináld te, Vajda, én nem vagyok benne egészen biztos”. Matematika szakra készültem, de rájöttem, rettenetesen tehetséges kell legyek, különben életem végéig vasúti menetrendet állíthatok össze. 1953-at írtunk, olvasva Nagy Imre elsõ kormányprogramját kezdtem kapiskálni, hogy valami nagyon félrement az országban. Gondoltam, megpróbálom a filozófiát, amit akkoriban marxizmusnak hívtak. Felvételi júliusban az ELTE Lenin Intézetében, a tanárok között egykor lelkes, de addigra tanácstalan káderek. Kérdezik, hallottam-e a Nagy Imre-beszédet, mondom, persze, és Rákosiét is. Kérdezik, mi a véleményem. Bár a párt hivatalos álláspontja az volt, hogy Nagy Imre és Rákosi ugyanazt mondta, én azt adtam elõ, hogy szerintem Rákosi nyomta a régi dumáját, Nagy Imre pedig hozta a reformgondolatokat, s én utóbbival értek egyet. Azonnal fölvettek, nem mertek vitatkozni. Zavarban voltak. Én viszont nem voltam zavarban, egész egyszerûen utáltam, ami van.

Amúgy se jött zavarba. Lukács György tanítványaként magát a mestert is kritizálta, igaz, ahogy olvasom, leginkább Heller Ágnessel egymás között beszélték ki az „Öreget”, szemtõl szembe nem támadták meg.

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, nem kérdezünk rá mindarra, amit mûvelt az élete során. Tiszteltük, szerettük, nem akartuk bántani az öregembert.

Helyesen tették?

Nem. Ma már tudom, hogy egy öregembert is lehet bántani… Egyébként Lukács két évvel volt idõsebb, mint én most, amikor meghalt. Lehet, hogy én is akkor halok meg. Vagy nem akkor.

Abszolválta már a fekete szeretõt?

Fekete? Szeretõt?

A hvg.hu-nak nyilatkozta pár éve: „Az emberiség többsége soha nem tudta vállalni a végességét. Ezt tudomásul kell vennünk. Én nem a haláltól, hanem a meghalástól félek – azt hiszem, sokan összekeverik a kettõt. A meghalás lehet csúnya, láttam embereket meghalni. Nem a semmitõl, a megsemmisüléstõl félek, csak azt sajnálom, hogy ezt a néha nagyon is undorító világot nem fogom többé látni. Igen, ebbõl a szempontból jó dolog a keresztény tanítás: meghalunk, de utána még van esélyünk összejönni a haverokkal megbeszélni a világtörténelem alakulását. Ha megsemmisülök, akkor nem lesz kielégítve a kíváncsiságom. Ez a bajom az öregséggel is – egyre több dologról kell belátnom, hogy már nem tudom megtanulni, ez-az nekem már nincs, nem lehetséges. Pedig egy csomó minden iszonyatosan izgat még, például zavar, hogy már nem lesz fekete bõrû szeretõm.”

Ilyet mondtam volna? Jó duma. Ezek szerint van még feladatom. Mondjuk szegény Heller Áginak, Rajknak és Konrádnak is lett volna.

Velük kezdtük ezt a beszélgetést.

Aztán jól elkanyarodtunk. Térjünk vissza hozzájuk.

TGM írta ezt Rajk László és Konrád György halálára: „Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe idõben – visszatekintünk, és eltûnõdünk rajta ismét, hogy érdemes volt-e. Hogy volt-e értelme. Hogy mi marad? Hogy mi az, ami mégis még ránk vár föladatként, életben hagyottakra.” Mi maradt föladatnak?

Majd kitalálják a fiatalok.

És mi a mérleg? Mit ért el Rajk és Konrád és a komplett balliberális rendszerváltó társaság?

A szaldó intellektuálisan pozitív, politikailag negatív. Ráadásul utóbbival a mai napig nem nézett szembe az SZDSZ holdudvara. Kis János, bár mindenrõl írt már könyvet, arról nem, hogy hol baltázták el a szabad demokraták.

Ön szerint hol?

Ahogy Antal József nem értette, hogy az úri Magyarországot visszavet minket, úgy Kis Jánosék nem fogták föl, hogy ebben az országban amerikai típusú demokráciára nincs esély. Legalábbis szerintem ez a helyzet. De semmi se biztos.

Az mesélte önrõl az egyik tanítványa, hogy „Vajda a szkeptikus gondolkodás zsenije, mindent megkérdõjelez, de soha nem zuhan cinizmusba vagy nihilizmusba”.

Hízelgõ.

Soha semmiben nem hitt feltétel nélkül?

Valahogy nem sikerült.

Az 1989-1990-es rendszerváltásban mennyire kétkedett?

Közepesen. Mondogattam magamnak és másoknak is, hogy csak lassan a testtel, nem biztos ám, hogy ez olyan jól fog sikerülni.

Egyetlen pillanat eufória sem jutott?

Ó, dehogynem. Boldog voltam én minden egyes rendszerváltásnál, boldog a holokauszt után, boldog Rákosi bukásakor, s boldog a Kádár-rendszer végén. Csak nem az újtól voltam boldog, hanem attól, hogy elmúlt egy rossz.

Kiemelt kép: Marjai János/24.hu

Ez is érdekelhet:
                             
Ezek érdekelték olvasóinkat leginkább
Kimagaslóan magas Orbán Viktor támogatottsága a székelyek körében
Íme a milliárdokat érő levél amit Orbán Viktor pecsétje díszít
Népszava: ötmilliárdba került a kínai légihíd, a vásárlás pedig 300 milliárd volt.
Balatoni baleset: felborult egy katamarán, hatan voltak a fedélzetén
Balatonfüred közelében bukott fel egy nagy katamarán, amelyen hat személy tartózkodott, de szerencsére senki sem sérült meg. Az Index olvasója készített látványos képet szombat délu...
  
Megint finomhangol a kormány a TB szabályokon
Több lényeges adóügyi változtatásról is határozott az Országgyűlés, ezekről Tállai András, a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára a Magyar Nemzetnek nyilatkozva úgy fogalmaz...
  
Nagyon vészjósló dolgok történnek az autóiparban
Drasztikusan visszaesett az idén az eladott új autók száma Németországban az autógyártókat tömörítő Verband der Automobilindustrie (VDA) érdekvédelmi szervezet szerint, írja a Zeit. A ...
  
Szijjártóék megállapodtak az EU-val - összegkorlát nélkül adhatunk támogatást
Két hónapnyi tárgyalás után sikerült megállapodnunk az Európai Bizottsággal, hogy összegkorlát nélkül adhatunk támogatást azoknak a magyarországi vállalatoknak, melyek ugyan vesz...
  
A járvánnyal kapcsolatban a Miniszterelnökség 13,7 milliárd forintot költött hirdetésre
84 százalék ment a kormánymédiához, közpénzből. Az állami hirdetési pénzek 84 százaléka köt ki a kormánypárthoz közeli cégeknél - derül ki a Kantar Hungary adataiból, amelyeket ...
  
A Magyar Közút Zrt. hivatalos statisztikája szerint nagyot javult az utak minősége
Még mindig sok a rossz minőségű közút, de kevesebb. A Magyar Közút Zrt. hivatalos statisztikája szerint nagyot javult az utak minősége egy év alatt - írja a Napi.hu. A teljes közúth...
  
Orbán: a függetlenség és a szuverenitás olyan értékek, amelyeket kormányom és a magyar nép ápol
A függetlenség napjára írt üdvözletében várja a jövőbeli közös munkát. Orbán Viktor miniszterelnök levélben köszöntötte Donald Trump amerikai elnököt az Egyesült Államok szöv...
  
Terelik a személyautókat - bedugult a határ
Megnövekedett a határátlépés és a várakozás ideje a román határszakaszon, emiatt a személygépjárművek forgalmának elterelésére kell számítani a 42-es főúton Hajdú-Bihar megyébe...
  
Több milliárdot kapott a Wizz Air, amiért hazahozták Kínából a lélegeztetőgépeket
A Népszava írt arról, járatonként 72 millió forintba is kerülhetett, hogy a Wizz Air egészségügyi eszközöket szállított Magyarországra. A lap információi szerint így még annál is t...
  
Rekordszámú új fertőzött Bulgáriában, máshol 200 ezren kerültek vesztegzár alá
Rekordszámú, 182 új beteget jelentettek az elmúlt 20 órában Bulgáriában, ahol így 5497-re nőtt a koronavírus-fertőzöttek száma - közölte szombaton a bolgár egészségügyi minisztéri...
  
51 fokos autóban hagyta a kutyát - a rendőrök előállították
A rendőrség honlapján jelent meg a hír, hogy szombaton 9 óra körül érkezett bejelentés az Újpesti Állat- és Természetvédelmi Járőrszolgálattól, hogy Budapest IV. kerületében, egy p...
  
Valami készül: Amerikai anyahajók gyakorlatoztak Kínával egy időben
Két amerikai repülőgép-anyahajtó vezényeltek szombaton a Dél-kínai-tengerre, ahol ekkor épp Kína is hadgyakorlatot hajtott végre, amit előzetesen mind az Egyesült Államok, mind a környe...
  
Mindenki Szijjártó reggeli bejelentéséről beszél
Ma reggel nagy bejelentést lengetett be Szijjártó Péter külügyminiszter, egyenesen a reggeli futásból érkező lendülettel. Nem sokkal később pedig megérkezett maga a Nagy Bejelentés is:...
  
2017 óta a TEK védi Orbán és Polt közeli családtagjait is
Valamint azokat a közszereplőket is, akiket megfenyegetnek. Változott a védett személyeket rögzítő rendelet, Orbán Viktor úgy döntött, beveszi a Terrorelhárítási Központ (TEK) óvó ...
  
Mindenki a Nagykanizsa mellett talált gabonakörökről beszél
26 méteres a kör, az ufóhívők örömére. 26 méteres gabonakör jelent meg Nagykanizsa határában. A körkörösen lelapult búzáról készült képek megjelentek a közösségi médiában, ...
  
Íme a milliárdokat érő levél amit Orbán Viktor pecsétje díszít
A Pécsi Újság Hargitai János KDNP-s országgyűlési képviselő Facebook-posztjára hivatkozva megírta, hogy Orbán Viktor támogatja egy új pécsi stadion építését. A posztot azóta törö...
  
Hivatalos: engedélyezte Orbán az új stadion építését
A Pécsi Újság Hargitai János KDNP-s országgyűlési képviselő Facebook-posztjára hivatkozva megírta, hogy Orbán Viktor támogatja egy új pécsi stadion építését. A posztot azóta törö...
  
Nem válaszoltak a parlamentben a kisvárdai lówellness-központtal kapcsolatban
Két képviselő is azt akarta tudni, hogy haladnak a kisvárdai beruházások, Schanda Tamás államtitkár elintézte a választ egy mondattal. Gurmai Zita MSZP-s és Szabó Tímea Párbeszédes o...
  
Népszava: ötmilliárdba került a kínai légihíd, a vásárlás pedig 300 milliárd volt.
A vásárlás pedig 300 milliárd volt. 72 millió forintot fizettünk minden egyes Wizzair-járatért, amely Kínából egészségügyi eszközöket hozott Magyarországra - írja a Népszava. A K...
  
Autókon ugrált egy gólya a Lidl-parkolóban
Többször is végigugrált a kocsikon. Ugróiskolának használta egy gólya a vásárlók autóit a békéscsabai Lidl áruház parkolójában. A jelenetet egy vásárló örökítette meg. A ma...
  
Botrány: Laptopokat loptak az Európai Parlamentből
Legkevesebb 50 laptop, tablet és egyéb eszköz tűnt el még áprilisban, de erről nem tájékoztatta az EP tagjait a biztonsági szolgálat. Ezért az Európai Parlament egyik tagja nyomta meg a ...
  
Karácsony: megüzenték nekem fideszesek, hogy vonuljak vissza a belpolitikából
Igaznak nevezte a főpolgármester azt a pletykát, ami szerint "Orbán Viktor Budapest ügyében akkor lép le a fékről, ha garanciát ad arra, hogy nem indul el 2022-ben az ellenzék közös minis...
  
Hollik fenyegetésétől hangos a sajtó: szerencsétlenkedésről beszél
"Elmúlt kilenc hónap úgy, hogy nem írtak ki egyetlen pályázatot sem, pedig az állam az ígérteknek megfelelően a szükséges forrást átadta, arról nem is beszélve, hogy a főváros száml...
  
Hollik fenyegetésétől hangos a sajtó: szerencsétlenkedésről beszél
"Elmúlt kilenc hónap úgy, hogy nem írtak ki egyetlen pályázatot sem, pedig az állam az ígérteknek megfelelően a szükséges forrást átadta, arról nem is beszélve, hogy a főváros száml...
  
Az Ugandának nyújtott magyar segítség: három év alatt 5 milliárd forintnyi fejlesztési támogatás
Szijjártó Péter péntek reggel telefonon egyeztetett ugandai kollégájával, Sam Kutesával, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, és az Ugandának nyújtott magyar segítség kapcsán, írja a...
  
Kiderült miért utalt 2018-ban milliárdokat Székelyföldnek az Orbán kormány
A pénzzel állítólag a székelyudvarhelyi fiatalok helyben maradását szeretnék elősegíteni. A legnagyobb összeggel a római katolikus egyházat támogatja a magyar állam. Másfél milliárd...
  
Kimagaslóan magas Orbán Viktor támogatottsága a székelyek körében
Kommentek Úgy tűnik, jó befektetés volt a rengeteg határon túli támogatás. A háromszéki magyarok hatalmas többsége Orbán Viktorban és a magyar kormányban bízik leginkább. Orbán V...
  
Több mint 400-an tettek esküt - Isten engem úgy segéljen!
399 tiszthelyettest és 75 rendőrtisztet avattak országszerte. Az ország valamennyi megyéjébe kerülnek új rendőrök. A Készenléti Rendőrség állományába 2020. július 1-jei hatállyal...
  
Baj van: 120 dolgozót küld el a Continental
A Continental Makóra helyezi át váci gyárából a hűtő- fűtő rendszerek üzletágat. Az áthelyezést 2021 júniusáig hajtják végre, addig a váci gyárban körülbelül 120 dolgozó szerz...
  
Titkolják hogy milyen lélegeztetőgépekből vett a kormány - 19 millió / db
Újabb részleteket közölt a Külügyminisztérium a koronavírus-járvány miatt beszerzett lélegeztetőgépekről, de a hvg.hu közérdekű adatigénylésére küldött válasz csak további kér...
  
THE POST
COPYRIGHT © 2020. minden jog fenntartva - Impresszum
Az lenne a jó, ha megkoronáznánk Orbánt, legalább megnyugodna
Lennének alatta fõhercegek, alhercegek, hûbérlánc, restaurálnánk a feudalizmust. Nagyinterjú harminc évrõl, illetve inkább százról Vajda Mihály filozófussal.Júliusban meghalt Heller Ágnes, szeptemberben Rajk László és Konrád György.

Veszteség.

Tekintélyek voltak.

Azok.

Van, aki a helyükre lép?

Amikor kifelé megy egy generáció, azt hisszük, mostantól nagy ember, okos ember, szép ember, semmilyen ember nem lesz. De felnõnek a fiatalok, közülük is kiemelkednek páran, akire majd fölnéznek, odahallgatnak a többiek. Aztán õk is megöregszenek, meghalnak, s az akkori ifjak szomorkodnak, hogy most aztán tényleg, de tényleg nem maradt senki, aki utat mutathatna. Így megy ez. Azt hiszem.

Nem biztos benne?

Nem teljesen.

Miért?

Mert manapság, úgy tûnik, nem a tudás hozza magával a tekintélyt, hanem a materiális értékek, az, hogy minél gyorsabban elõrejuss, vegyél három autót, palotát, földet, erdõt, repülõt, jachtot, nõt, kokaint, mit tudom én.

Mészáros Lõrinc tekintély?

Igazából nem. Inkább az irigylés tárgya.Orbán tekintély?

A nép jelentõs része számára biztosan, hiszen határozott, tudja, mit akar. Bár szerintem gyakran csak úgy csinál, mintha tudná.

Nyáry Krisztián egyik szerelmeskönyvében olvasni, hogy Kossuth, miután 1848 szeptemberében a gyújtóhangú ceglédi beszédében megmutatta a népnek, merre az elõre, este azt írta levélben a feleségének, hogy fogalma sincs, mi lesz holnap.

Politikusi erény kritikus helyzetben is jövõbelátónak hazudni magad. A népnek, különösen a mi magyar népünknek fontos, hogy valaki mindig mondja meg, mi a helyzet, mit kell csinálni, mitõl lesz biztonságos, kiszámítható az élet, a világ. Ezért szerették Ferenc Jóskát, Horthy Miklóst és Kádár Jánost. S most ezért szeretik Orbán Viktort is.

És ezért nem szerették a rendszerváltás utáni két évtizedet?

Pontosan. Zûrzavarként élték meg a demokráciát, részben jogosan, hiszen demokráciában bonyolult a tájékozódás, ellentétben a diktatúrával, ahol világosak az igazodási pontok.

A 2002-es vereségbõl állítólag azt a következtetést vonta le Orbán Viktor, hogy nem nyugatosítani kell az országot, hanem az élére állni Kádár népének.

És az élére is állt. Valószínûleg ezt papolta neki már Antall József is, aki, mondják, õt jelölte ki utódjának. Orbán pedig simán beletörõdött, hogy nem kell nyugatosítás, hiszen, mint utóbb kiderült, nincs meggyõzõdése. Illetve egy ideig az a meggyõzõdése, hogy liberális demokráciára van szükség, aztán meg az, hogy keresztény illiberalizmus kell. Ami egyik oldalról elvtelenség, a másik oldalról viszont úgy tûnik: Orbán ma az egyetlen alkalmazkodóképes magyar politikus, és kizárólag õ képes kitalálni újat a nem mûködõ szisztémák helyére.

Antall József is illiberalizmust akarna ma?

Azt, amennyiben azonosnak ítélné az illiberalizmust a Horthy-rendszerrel. Antall számára az úri Magyarország volt a minta, az álom.

Miként az utódjának, Boross Péternek.

Áh, Boross Péter egy csirkefogó. De Antall nem volt az. Õ tényleg konzervatív, régi vágású politikus. Illetve szeretett volna az lenni. A konzervatív stimmelt rá. A régi vágású is. Csak a politikus nem stimmelt. Nem értett a politikához. De legalább volt hite, ideológiája. Ami Orbánnak, mondom, nincs.

Az õsfideszes Wachsler Tamás azt nyilatkozta nekünk, hogy szerinte Orbánnak igenis van ideológiája, pontosabban víziója.

Tényleg? És micsoda?
Az önállóság. Önálló Fideszt és önálló Magyarországot akar.

Mihez és kihez képest önállót?

A Fidesznek ne diktáljon a többi párt, különösen az SZDSZ ne, a kormányának ne diktáljon se Berlin, se Brüsszel, se New York, még Moszkva se. Orbán õ maga akarja eldönteni, neki, a pártjának, a kormányának, a hazájának mi a jó.

Közben azért átgondolhatná, hogy a mai világban képes lehet-e egy tízmilliós ország maga dönteni a sorsáról. Amúgy nyilván átgondolja. És tudja jól, hogy hülyeséget beszél. De nem is magával akarja elhitetni ezt a mesét, hanem a választóival meg a pártjával.

Nincs mozgástér?

Van. Kicsike. Pár tyúklépés Putyin felé, néhány gesztus Erdogannak, egy kis mókás és tudománytalan kipcsakozás, aztán visszaaraszolás a németekhez meg Brüsszelhez. Húzd meg, ereszd meg. Legyünk õszinték… Mondjuk, én lehetek is, mert nem vagyok politikus, míg egy politikus kénytelen hazudozni, amivel semmi baj, de illik eltalálni a mértéket; ahogy Bibó fogalmazott: hazudni lehet itt-ott, sõt, muszáj is, de hazugságra építeni politikát nem lehet. Na, szóval én õszinte vagyok, s azt látom,

Orbánt nem az érdekli, hogy Magyarország legyen önálló, független, hanem az, hogy õ, Orbán Viktor legyen önálló és független, õ egyedül határozza meg a magyar politikát.

Semmi más nem foglalkoztatja a világból, kizárólag a saját hatalma. 2010 óta minden mozdulata arra irányul, hogy õt a hatalomból kirakni ne lehessen. És nyerõben van, köszönhetõen a választók felével, szûk hárommillió szavazattal felépített kétharmados valaminek, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének, amivel lebontotta a mindenkori hatalmat kordában tartani hivatott demokratikus fékeket, ellensúlyokat.

A Fideszben úgy tartják: történelmi léptékû társadalmi kísérlet zajlik, amirõl ötven-száz év alatt dõl el, sikeres-e.

És mi ez a kísérlet?

Az emlegetett önálló Magyarország. Amihez kell a hárommillió szavazó, kell a keresztény ideológia és kell az új elit: a pár ezer kis és közepes Mészáros Lõrincbõl szervezõdõ nemzeti burzsoázia.

Kereszténység? Hát hol keresztények ezek?! A külsõségeket felépítik, a médiájukkal terjesztik, a háttérben pedig siklanak a jachtok.

Onnan föntrõl, a szent cél felõl nézve lényegtelenek az egyéni gyöngeségek, a maszek lenyúlások és a keresztény kurvázások. Ahogy az orbáni tizenegyedik parancsolat mondja: a legfõbb érték a lojalitás, a „ne mondj rosszat fideszes társadról”.

A legalapvetõbb európai értékekhez sem igazodnak. Tiszta feudalizmus. De a népnek egyelõre megfelel. Tán tényleg az lenne a jó, ha megkoronáznánk Orbánt, megnyugodna. Lennének alatta fõhercegek, alhercegek, hûbérlánc, restaurálnánk a feudalizmust. Bár tán már restauráltuk is a kétharmadokkal. Illetve ez sem egészen igaz: a minapi lokális választáson a városi ember, illetve hát számos városban, köztük Budapesten a szavazni hajlandó városi emberek többsége azt mondta, hogy tán még sincs rendben a feudalizmus, nincs rendben, hogy lopnak, jachtoznak, fizetett nõkkel mulatoznak felkent hûbéruraink.

Megjegyzem: nem fideszes szavazó lett kevesebb, rájuk, úgy tetszik, nem hat semmi, hanem az ellenzékiek és az ingadozók aktivizálták magukat.

Az országgyûlési kétharmadokhoz kellett az ellenzék is.

Tiszta sor. Az õszödi beszéd 2006 õszi nyilvánosságra kerülése után, de legkésõbb az utcai összecsapásokat követõen Gyurcsány Ferencnek le kellett volna mondania, és ki kellett volna írni az új választásokat. De az ellenzéket csak az érdekelte, hogy a Fidesz ne vegye át a hatalmat. Holott milyen szép lenne ez az ország, vagy legalábbis más, ha az új választáson nyer a Fidesz, nyilván nem kétharmaddal, aztán 2008-tól Orbán nyakába hullik a pénzügyi világválság, amibe 2010-re szépen belebukik. Hogy aztán mire lett volna képes a baloldal, nem tudni, de ma nem lenne korlátlan Orbán-uralom.

Mi van ma Magyarországon? Autokrácia?

Az biztos, hogy nem diktatúra. Nem is zsarnokság. Inkább tán az európai politika eszközeivel mûködtetett önkényuralom.

Így is sokkal jobb a helyzet, mint mondjuk, Putyinnál, itt senkit nem gyilkoltat meg a hatalom, ellentétben az oroszokkal, ahol, ha valaki túl messzire megy, golyót kap, esetleg plutóniumot. Virtigli diktatúrában tüntetni sem lehet, hiszen a hatalom lövet. Nálunk viszont kimehetsz az utcára, bár egyre unottabbak a demonstrációk. És a sajtó is szabad, igaz, lejt a pálya, az állami tízmilliárdokkal etetett közmédia és a fideszes sajtó hangja elnyom minden mást, de azt írsz, amit akarsz. A népnek ez is megfelel, szeret engedelmeskedni.

Miért baj ez?

Mert az sosem szül jó vért, ha egy politikai vezetõ azt csinál, amit akar. Orbán hívei már a legnyilvánvalóbb disznóságokat sem hajlandóak észrevenni. Ugyan tényleg vannak gazdasági sikerek, nõ a GDP és a mezõgazdasági meg az ipari termelés, csakhogy egy ország élhetõségéhez a szolgáltatások is hozzátartoznak, s egyebek mellett a tömegközlekedésben, az oktatásban és az egészségügyben tragikus a helyzet. Nekem leginkább az fáj, hogy a fideszes fiúk semmibe veszik a kultúrát, illetve azt, amit én kultúrának nevezek. Nem köll nekik. És a tudományból is csak az a szelet köll, ami másnapra pénzt hoz a konyhára. Õszintén és mélyen nem érdeklik õket ezek a területek. Nézze meg az ízlésüket. Csak azt vegyük sorra, hány teret tettek tönkre. Pont annyit, amennyihez hozzányúltak. A Kossuth tér, a nemzet fõtere úgy néz ki, mint egy felvonulási placc. A Szabadság tér egy zûr és egy zavar. A József nádor tér tönkretéve. Ami nem gonoszság. Hanem bunkóság. Nekik ez tetszik. Tényleg tetszik nekik a Kossuth tér. Én meg randának találom. Na, most kinek van igaza? A Fidesz vezetõinek többsége, ha szabad a Horthy-korszakban bevett kifejezéssel élnem, utálja a nadrágos embert.

Áu.

Mi baj?

Az õsfideszesek úgy emlékeznek, az SZDSZ-es entellektüelek a nyolcvanas évek végén pont a leparasztozással vadították el õket maguktól.

Orbánt és csapatát megalázni jóvátehetetlen hiba volt. Ahogy az is, hogy az SZDSZ, ez a városi, nyugatra orientált liberális társulat igyekezett kiszorítani a kisebbik liberális pártot, a Fideszt. Ráadásul mindeközben a két nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ ahelyett, hogy összefogott volna Magyarország nyugati típusú demokráciává alakítása érdekében, inkább egymás víz alá nyomását tekintette legfõbb feladatának. Nem mérték föl a rájuk szakadt történelmi feladat súlyát, idõigényét.

Mennyi idõ kell Magyarországon egy alapos rendszerváltáshoz?

Most meg fogom dicsérni magamat. Annak idején Szilágyi Sándor szervezte a budapesti repülõ egyetemet, ami a lengyel repülõ egyetemekhez képest legföljebb kisrepülõ egyetemnek volt nevezhetõ. Még 1980-ban felkértek, tartsak elõadássorozatot a demokráciáról. Szép lakás, a cipõmet levettem, zokniban felálltam az asztalra, és magyaráztam, magyaráztam. Minden szavam dokumentálva, ugyanis a százhúsz megjelentbõl öten is spicliskedtek. Arról szónokoltam, hogy gyerekek, a demokráciát a nyugatiak is évszázadokon keresztül tanulták. Mire hátulról bekiabáltak, hogy „ugyanazt mondod, mint a Kádár”, vagyis azt, hogy ez az ország éretlen a demokráciára. És részben tényleg ugyanazt mondtam, a különbség az, hogy Kádár válasza a problémára a diktatúra, az enyém pedig a demokrácia szisztematikus felépítése. Utóbb kiderült, hogy a rendszerváltó pártok vezetõi is marxisták voltak, a jobboldaliak is, abban az értelemben, hogy úgy hitték, elég átrajzolni a termelõerõket és termelési viszonyokat, és csókolom, kész a modern társadalom. Pedig idõ kell és folyamatos segítség a politika részérõl, hogy az emberek megértsék: a demokrácia azt jelenti, hogy nem felülrõl kell várni a mannát, hanem elõ kell teremteni.

Ehelyett van az, hogy Viktor megmondja a tutit. Ez is megoldás, de azt azért szögezzük le, hogy a „majd megmondják” attitûd nem a demokráciákra, hanem a jobbágyalapú társadalmakra jellemzõ. A „majd megmondják” tartotta hatalmon Kádárt és Horthyt is.

Mi a közös Horthy, Kádár és Orbán személyiségében?

Nem sok. Horthy emlékiratai felfedik, hogy fölöttébb buta ember volt szegény kormányzó urunk. Egy báb, aki úgy tudta megõrizni a viszonylagos társadalmi békét, hogy a politikai ügyeket, a társadalom szervezését ráhagyta az olyan alkalmas politikusokra, mint Bethlen István. Kádár mélyrõl jött, Fiumében egy megesett, elhagyott cselédlány gyermekeként született, harcos kommunista lett belõle, aztán az elvtársai pár év börtönnel és némi körömletépéssel megértették vele, hogy nincs minden rendben a párttal. Kádár ennek ellenére sem eresztette az álmát: maradt kommunista, és az utolsó két évtizedére átgondolt diktátorrá nõtte ki magát. Amihez alighanem kellettek az ötvenhat utáni tömeggyilkosságok, különösen Nagy Imréék kivégzése: meg kellett törni a földühödött nép gerincét.

Az a nép fél évvel a forradalom kirobbanása után, 1957. május elsején ünnepelve töltötte meg a Felvonulási teret.

Mert a nép ilyen. Errõl beszélünk: megvan a fõnök, õ gyõzött, övé az erõ és a hatalom, felejtsük el gyorsan azt a kis tankos, Molotov-koktélos ugrabugrálást.

Számít ilyenkor a „nemzetkarakter”?

Alapvetõen határozza meg a viselkedést. A rendszerváltás elõtt írtam egy könyvet Orosz szocializmus Közép-Európában címmel. Azt fejtem ki benne, hogy az itteni népek képtelenek tartósan elviselni az olyan orosz, cári típusú rendszert, mint amilyen a szovjet kommunizmus volt. Nem véletlen sem a berlini ötvenhárom, sem a magyar ötvenhat, sem hatvannyolc Csehországban. És nagyon nem véletlen a varsói nyolcvanegy. A lengyel különösen makacs fajta, lehetetlen nemzetileg megerõszakolni, nem tûri, beleõrül, belepusztul. Nyolcvanegyet azért nem szovjet bevonulással verték le, mert abból véget nem érõ véres polgárháború kerekedett volna. Inkább megcsinálták a Jaruzelski-puccsot, õt elfogadták a lengyelek, mondván, egy nemzeti disznóság mégiscsak nemesebb dolog, mint egy nemzetközi galádság, s ha már elnyomnak bennünket, legalább a saját kommunistáink tegyék.

A magyar karakterbõl ötvenhat hevessége nõtt ki, és az is, hogy a túlerõt tapasztalva villámgyorsan elsorvadt az ellenállás.

Kádárt dicséri, hogy maga megértette, Moszkvával pedig megérttette, hogy itt nem mûködik az orosz típusú szocializmus. Folyamatosan ötvenhattal zsarolta Brezsnyevéket. Valami ilyesmivel: „Bízzatok bennem, hagyjatok rám mindent, és akkor nincs több balhé. Ne idegeskedjetek, hogy nem esküsznek föl az emberek naponta erre meg arra, ennek a népnek az kell, hogy lássa a szerényen, de biztosan gyarapodó jövõt, Trabant kell neki, ha út nincs is hozzá.” És igaza lett. Más kérdés, hogy a mutatvány sikerének elengedhetetlen feltétele volt, hogy a Nyugat öntse a pénzt a magyar kirakatszocializmusba.

Szóval Orbán hasonlít bármiben Horthyhoz vagy Kádárhoz?

Horthyhoz legföljebb politikai külsõségekben. Kádárhoz pedig annyiban, hogy okos és erõs és határozott és autokratív személyiség, mint az elsõ titkár, de kevésbé intelligens, ami abban is megnyilvánul, hogy egyre nívótlanabb emberekkel veszi körül magát. Mára elhitte, hogy mindent õ tud a legjobban, és csak zavarná a sok okoskodó.

A 2010-ben kormányra kerülõ Fidesz környékén még láttunk olyan agyakat, mint Chikán Attila, Csaba László, Jeszenszky Géza, Pálinkás József. Mára kiseprûzték õket, sõt, nem kell Pokorni Zoltán és Navracsics Tibor, de tán még Lázár János sem. Matolcsy György az utolsó régi szaki, akinek lehetnek és vannak is ötletei.

Bár ne lennének. Elképesztõ baromságokat hord össze. De persze Matolcsy nem azért hülye, mert maradt és maradhatott Orbán mellett, hanem azért maradt és maradhatott, mert hülye. Ezzel együtt nekem legalább ennyire fáj, hogy az ellenzékben szintén nem látni potens figurát. Budai kerületben lakom, fideszes volt a testület, fideszes a polgármester, Láng Zsolt, nem is tette rosszul a dolgát, más kérdés, hogy ez a mostani hullám õt és a fideszes többséget is elsodorta. Amiben tán van szerepe annak, hogy itt is élnek magamfajta liberálisok. A megállóban szoktunk összefutni, várjuk a buszt, és szépen kipanaszkodjuk magunkat egymásnak. De ötletünk nulla, én is csak utálom ezt a rezsimet, ám fogalmam sincs, hogyan lehet más mûködõképeset csinálni. És sajnos a fõállású ellenzéki politikusok sem látnak túl azon, hogy „Buktassuk meg Orbánt!”, illetve hát érdeklõdéssel figyelem, hogy Karácsony Gergely, Pikó András és a többi régi-új arc mire képes. Ezzel a mostani kormánnyal a háttérben nem lesz könnyû dolguk. De nem szeretnék míszmacholni, egyelõre örülök az ellenzéki gyõzelemnek, gyõzelmeknek, aztán majd meglátjuk. Az mindenesetre világossá vált, hogy demokrácia terén a Nyugat segítségére is csak visszafogottan számíthatunk. Angela Merkel jóindulatú, egyáltalán nem buta kancellárja a Német Szövetségi Köztársaságnak, ehhez képest Sopronban szembedicsérte az õt folyamatosan gyalázó Viktort. Hogy miért? Németországban prüszkölnek a német cégek a magas bérek és az erõs szakszervezetek miatt. Ezzel szemben nálunk olcsó a munkaerõ, nincs sztrájk, van viszont rengeteg adókedvezmény munkahelyteremtésre. Merkel pedig politikai gesztust tett gazdasági elõnyökért cserébe. Orbán könyörtelenül kihasználja az ilyen politikai helyzeteket.

Vajon mi Orbán terve az uniós tagsággal?

Nem tartok attól, hogy kivezeti az országot az EU-ból.

Olyan jó sok pénzt el lehet lopni ebben a rendszerben, miért eresztené. Ráadásul a legkevésbé sem vágyik õ arra, hogy ott álljon védtelenül Putyin elõtt.

Isteni szerencse ez nekünk is, mert amíg az unió része vagyunk, addig marad valamicske a nyugati demokráciából és a jogállamiságból, s nem lesz belõlünk se Törökország, se Oroszország.

Az valami.

Az sokkal több, mint valami! De ettõl még persze elkeserítõ a demokrácia erodálása, és az agyak átmosása olyan baromságokkal, mint a migránsõrület. Ráéreztek és kihasználják, hogy a nép zsigereibe van kódolva, hogy idegen ide be ne tegye a lábát. Miközben a kutya nem akar itt maradni. Milliárd forintokat adtak ki egy kerítésre, aminek annyi a haszna, hogy a migránsok másfelé mennek, és egy részük a tengerbe fúl.

Ön nem tartja veszélyesnek az európai kultúrára nézve a migrációt?

Népvándorlás mindig is volt, késleltetni lehet, megállítani nem, állítólag mi, magyarok is migránsokként keltünk át Vereckénél, és kissé elbántunk az itt élõ szlávokkal, avarokkal, és elbántunk volna másokkal is, de Augsburgnál visszavertek bennünket. A migráció nyilvánvalóan probléma, és az is egyértelmû, hogy ostobaság lenne a korlátlan és ellenõrizetlen bevándorlás, de arról rég szó nincs. Angela Merkel ugyan eleinte mondogatta, hogy „wir schaffen es”, vagyis „megoldjuk”, de aztán õ is rájött, hogy nem olyan egyszerû pár hónap alatt sok százezer kulturálisan idegen embert befogadni. Tény, hogy a multiknak kell a munkaerõ, ám ennek határt kell szabni, hiszen az érkezõknek biztosítani kell a megélhetést és az akkulturációt.

Pont az a legfõbb érv a migráció ellen, hogy a muszlimok nem hajlandóak asszimilálódni.

Pedig hosszú távon csak az maradhat, aki asszimilálódik. És meglehet, ez is kevésnek bizonyul majd, ugyanis az amúgy extra toleráns német népesség sem szereti, ha mecset épül a háza elõtt. Tartok tõle, ahogy annak idején lerombolták a zsinagógákat, úgy a mecseteket is le fogják rombolni. Idõ kérdése.

Önt zavarják a mecsetek?

Engem aztán a legkevésbé sem, feltéve, hogy szép az a mecset. Bennem nincs idegenellenesség. De az átlagemberben mindig is volt. A megismerésnél sokkal könnyebb a hatalom által fölerõsített sztereotípiák mentén gondolkodni: az idegen lop, rabol, nõket erõszakol, igaz, a nem idegen is lop, rabol, erõszakol, de az idegennél kétségtelenül nehezebb kitalálni, mikor készül ilyes csúfságra. Ültem tavaly egy tübingeni kávézó teraszán, néztem a jól öltözött embereket, a jól öltözött fehéreket és a jól öltözött arabokat, s nyugtáztam, milyen jól elvannak egymással. Aztán arra gondoltam, jön majd egy vezetõ, aki elmagyarázza a német népnek, hogy nem érdeke a vegyesség. Az átlagpolgár 1933-ban sem volt ám hülye, csak a gazdasági világválságot Hitler összekapcsolta a fejekben a betolakodókkal, és máris kész a holokauszt. Az ilyenekkel számolni kell, egy Merkel sem vetheti csak úgy oda, hogy megoldjuk, mert magára szabadítja a populistákat.

Trump, Bolsonaro, Boris Jonhnson, Orbán. A populizmus világtrend?

Annak néz ki.

Minek a válsága ez? A demokráciáé? A kapitalizmusé?

Tudom is én… Egyre inkább mozog minden és mindenki. Nemcsak a közel-keletiek vannak úton, hanem még az európaiak is. Mindenki költözködik. Ami idegesíti az átlagembert, „mit ugrálnak ezek, hát olyan jól megvoltunk eddig egymás között”. Az ilyenbõl ki tud nõni a baj.

A haj?

A baj. De a haj is nõ. Hatvannyolc óta hagyom hosszúra. A diákmozgalmak adták az ötletet, hogy tán nem kell állandóan fodrászhoz járni. Megnõtt, így maradt.

Passzol a filozófus imidzshez. Az ötvenes évek elsõ felében kezdte az egyetemet. Miért ment filozófiára a legsötétebb kommunizmus idején? Családi hagyomány?

Dehogy. A Tények és tanúk sorozatban van egy kötetem, az a címe, hogy Szög a zsákban, abban lejegyeztem a família történetét. Középkispolgári család, apám banktisztviselõ volt, anyám mûvészi ambícióval rendelkezett, melyet, fogalmazzunk úgy, a történelem nem hagyott kibontakozni. Vegyipari szakközépbe jártam, a Petrikbe, a Thököly útra, egyetlen tárgyat tudtam kifogástalanul, a matematikát, jobb voltam benne, mint a tanár néni, hívott is gyakran a táblához, hogy „ezt csináld te, Vajda, én nem vagyok benne egészen biztos”. Matematika szakra készültem, de rájöttem, rettenetesen tehetséges kell legyek, különben életem végéig vasúti menetrendet állíthatok össze. 1953-at írtunk, olvasva Nagy Imre elsõ kormányprogramját kezdtem kapiskálni, hogy valami nagyon félrement az országban. Gondoltam, megpróbálom a filozófiát, amit akkoriban marxizmusnak hívtak. Felvételi júliusban az ELTE Lenin Intézetében, a tanárok között egykor lelkes, de addigra tanácstalan káderek. Kérdezik, hallottam-e a Nagy Imre-beszédet, mondom, persze, és Rákosiét is. Kérdezik, mi a véleményem. Bár a párt hivatalos álláspontja az volt, hogy Nagy Imre és Rákosi ugyanazt mondta, én azt adtam elõ, hogy szerintem Rákosi nyomta a régi dumáját, Nagy Imre pedig hozta a reformgondolatokat, s én utóbbival értek egyet. Azonnal fölvettek, nem mertek vitatkozni. Zavarban voltak. Én viszont nem voltam zavarban, egész egyszerûen utáltam, ami van.

Amúgy se jött zavarba. Lukács György tanítványaként magát a mestert is kritizálta, igaz, ahogy olvasom, leginkább Heller Ágnessel egymás között beszélték ki az „Öreget”, szemtõl szembe nem támadták meg.

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, nem kérdezünk rá mindarra, amit mûvelt az élete során. Tiszteltük, szerettük, nem akartuk bántani az öregembert.

Helyesen tették?

Nem. Ma már tudom, hogy egy öregembert is lehet bántani… Egyébként Lukács két évvel volt idõsebb, mint én most, amikor meghalt. Lehet, hogy én is akkor halok meg. Vagy nem akkor.

Abszolválta már a fekete szeretõt?

Fekete? Szeretõt?

A hvg.hu-nak nyilatkozta pár éve: „Az emberiség többsége soha nem tudta vállalni a végességét. Ezt tudomásul kell vennünk. Én nem a haláltól, hanem a meghalástól félek – azt hiszem, sokan összekeverik a kettõt. A meghalás lehet csúnya, láttam embereket meghalni. Nem a semmitõl, a megsemmisüléstõl félek, csak azt sajnálom, hogy ezt a néha nagyon is undorító világot nem fogom többé látni. Igen, ebbõl a szempontból jó dolog a keresztény tanítás: meghalunk, de utána még van esélyünk összejönni a haverokkal megbeszélni a világtörténelem alakulását. Ha megsemmisülök, akkor nem lesz kielégítve a kíváncsiságom. Ez a bajom az öregséggel is – egyre több dologról kell belátnom, hogy már nem tudom megtanulni, ez-az nekem már nincs, nem lehetséges. Pedig egy csomó minden iszonyatosan izgat még, például zavar, hogy már nem lesz fekete bõrû szeretõm.”

Ilyet mondtam volna? Jó duma. Ezek szerint van még feladatom. Mondjuk szegény Heller Áginak, Rajknak és Konrádnak is lett volna.

Velük kezdtük ezt a beszélgetést.

Aztán jól elkanyarodtunk. Térjünk vissza hozzájuk.

TGM írta ezt Rajk László és Konrád György halálára: „Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe idõben – visszatekintünk, és eltûnõdünk rajta ismét, hogy érdemes volt-e. Hogy volt-e értelme. Hogy mi marad? Hogy mi az, ami mégis még ránk vár föladatként, életben hagyottakra.” Mi maradt föladatnak?

Majd kitalálják a fiatalok.

És mi a mérleg? Mit ért el Rajk és Konrád és a komplett balliberális rendszerváltó társaság?

A szaldó intellektuálisan pozitív, politikailag negatív. Ráadásul utóbbival a mai napig nem nézett szembe az SZDSZ holdudvara. Kis János, bár mindenrõl írt már könyvet, arról nem, hogy hol baltázták el a szabad demokraták.

Ön szerint hol?

Ahogy Antal József nem értette, hogy az úri Magyarországot visszavet minket, úgy Kis Jánosék nem fogták föl, hogy ebben az országban amerikai típusú demokráciára nincs esély. Legalábbis szerintem ez a helyzet. De semmi se biztos.

Az mesélte önrõl az egyik tanítványa, hogy „Vajda a szkeptikus gondolkodás zsenije, mindent megkérdõjelez, de soha nem zuhan cinizmusba vagy nihilizmusba”.

Hízelgõ.

Soha semmiben nem hitt feltétel nélkül?

Valahogy nem sikerült.

Az 1989-1990-es rendszerváltásban mennyire kétkedett?

Közepesen. Mondogattam magamnak és másoknak is, hogy csak lassan a testtel, nem biztos ám, hogy ez olyan jól fog sikerülni.

Egyetlen pillanat eufória sem jutott?

Ó, dehogynem. Boldog voltam én minden egyes rendszerváltásnál, boldog a holokauszt után, boldog Rákosi bukásakor, s boldog a Kádár-rendszer végén. Csak nem az újtól voltam boldog, hanem attól, hogy elmúlt egy rossz.

Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
Balatoni baleset: felborult egy katamarán, hatan voltak a fedélzetén
Megint finomhangol a kormány a TB szabályokon
Nagyon vészjósló dolgok történnek az autóiparban
Szijjártóék megállapodtak az EU-val - összegkorlát nélkül adhatunk támogatást
A járvánnyal kapcsolatban a Miniszterelnökség 13,7 milliárd forintot költött hirdetésre
A Magyar Közút Zrt. hivatalos statisztikája szerint nagyot javult az utak minősége
Orbán: a függetlenség és a szuverenitás olyan értékek, amelyeket kormányom és a magyar nép ápol
Terelik a személyautókat - bedugult a határ
Több milliárdot kapott a Wizz Air, amiért hazahozták Kínából a lélegeztetőgépeket
Rekordszámú új fertőzött Bulgáriában, máshol 200 ezren kerültek vesztegzár alá
51 fokos autóban hagyta a kutyát - a rendőrök előállították
Valami készül: Amerikai anyahajók gyakorlatoztak Kínával egy időben
Mindenki Szijjártó reggeli bejelentéséről beszél
2017 óta a TEK védi Orbán és Polt közeli családtagjait is
Mindenki a Nagykanizsa mellett talált gabonakörökről beszél
Íme a milliárdokat érő levél amit Orbán Viktor pecsétje díszít
Hivatalos: engedélyezte Orbán az új stadion építését
Nem válaszoltak a parlamentben a kisvárdai lówellness-központtal kapcsolatban
Népszava: ötmilliárdba került a kínai légihíd, a vásárlás pedig 300 milliárd volt.
Autókon ugrált egy gólya a Lidl-parkolóban
Botrány: Laptopokat loptak az Európai Parlamentből
Karácsony: megüzenték nekem fideszesek, hogy vonuljak vissza a belpolitikából
Hollik fenyegetésétől hangos a sajtó: szerencsétlenkedésről beszél
Hollik fenyegetésétől hangos a sajtó: szerencsétlenkedésről beszél
Az Ugandának nyújtott magyar segítség: három év alatt 5 milliárd forintnyi fejlesztési támogatás
Kiderült miért utalt 2018-ban milliárdokat Székelyföldnek az Orbán kormány
Kimagaslóan magas Orbán Viktor támogatottsága a székelyek körében
Több mint 400-an tettek esküt - Isten engem úgy segéljen!
Baj van: 120 dolgozót küld el a Continental
Titkolják hogy milyen lélegeztetőgépekből vett a kormány - 19 millió / db
400 magyar rendőr csapott le egyszerre! - óriási razzia
Közelíti a 70 milliárdot Lázár János kisvasútja
Hivatalos: Minden, amit tudni kell a 13. havi nyugdíjról
Hollik: a kormányhoz kerülhet a Lánchíd
Sárlavina Borsodban - több utcát elárasztott
19 milliós átlagáron vett lélegeztetőgépeket a kormány
Kitalálod hány bányára tette rá a kezét a kormány egy különleges jogszabállyal?
Életfogytiglanra ítélték a gyilkossággal vádolt volt magyar rendőrt
A Moszkvából idetelepült bank kiváltságait vizsgálta az alkotmánybíróság
Németországtól lízingel tankokat a magyar kormány
Karácsony: Közeleg az idő, hogy megmutassuk a kormánynak
Orbán Trumpnak szurkol, mert csak ő képes rendbe hozni az amerikai gazdaságot
THE POST
COPYRIGHT © 2020. minden jog fenntartva - Impresszum