Az egyik oldalon egy kínosan egyedül toporgó, zakóját összevissza húzogató kormányfő, a másikon egy európai diskurzusokban folyamatosan pozitív példaként említett miniszterelnök-jelölt: Orbán Viktor és Karácsony Gergely. Kettejükben legfeljebb annyi a közös, hogy magyarok; politikájuk, és legfőképpen megítélésük teljesen más.
Hogy mást ne mondjak, egyre markánsabban látszik, hogy Magyarország legfontosabb szövetségese, Németország Orbán leváltását várja, és a politikai közbeszédben egyre nagyobb teret kap, ki fogja leváltani.
Az a Karácsony Gergely, akinek a német kancellárjelöltek minapi tévévitájában is elhangzott a neve; akire egyre inkább Magyarország új vezetőjeként tekintenek.
Bár a kancellári székért induló három politikus, a konzervatív Armin Laschet, a zöld Annalena Baebock és a szociáldemokrata Olaf Scholz eltérően kezelné a közpénzlopást, a kizsákmányolást, a kiváltságosok 1 százalékának gyarapodását szolgáló magyar helyzetet, abban nincs vita, hogy a közös értékekre épülő Európai Unióban olyan politikusokat kell támogatni, akik az együttműködés, a partnerség hívei, a jövő emberei.
Az EU és értékei elleni frontális támadásai miatt Orbán elszigetelődött Európában – közben Keleten gyönge, lazán mozgatható bábként bólogat a minket szinte gyarmatként kezelő kínai és orosz vezetők előtt. Az európaiaknak, a németeknek, a magyaroknak ilyen vezető nem kell. Leváltjuk Orbánt, a hatalom emberét, hogy Karácsony Gergely vezetésével újra arról szóljon a politika, amiről mindig is szólnia kellene: az emberek hatalmáról.
|
