Minden valószínûség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után II. Lajos magyar és cseh király, hanem a Duna mellékágában - állítják a korábban a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot is feltáró szakemberek. Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem történetiföldrajz-professzora szerint az elmúlt két évben Mohács környékén folytatott vizsgálataik egy mára már nagyrészt feltöltõdött õsi Duna-medret azonosítottak, amely a csata több leírásában feltûnik az összecsapások helyszíneként.

Pap társaival a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait és meghatározta a csata helyeinek fõbb jellemzõit. Mint mondta, a csata pontos helyszínét és a csatában elesett több mint húszezer katona temetõjét 1889 óta keresik a tudósok.

A kutatócsoport azt már korábban meghatározta, hogy a Mohácsi-síkon az egykori széles, Duna-menti mocsártól nyugatra fekvõ, mintegy öt kilométer hosszúságú egykori folyóvölgy szerkezeti egységbe kapcsolja az ütközet ismert jelenségeit - a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán gyõzelmi emlékmûvet, valamint a csata néphagyomány által megõrzött helyszíneit.

Kutatásaik legfrissebb eredményei szerint II. Lajos magyar és cseh király minden valószínûség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után. Az egyetlen szemtanú, a királyi kamarás beszámolója szerint az uralkodó 2-3 fõnyi kíséretével a Duna felé menekült és Mohácstól északra, Csele falu közelében, a folyó "kicsiny ágacskáján" átkelve szenvedett balesetet. A kutatók az uralkodó halála helyeként a folyó egy kis mellékágát azonosították, amelyet a helyiek Szakadék-Dunának hívtak. A "szakadék" a fõágból kiszakadót, tehát mellékágat jelentett a régi magyar nyelvben. Ennek a vízfolyásnak a szélessége átlagosan 50 méter lehetett. A kutatók úgy vélik, hogy a keskeny folyóágnak a zátonyos, iszapos bal partján, a Mohácsi-szigetnél fulladhatott vízbe a király.

Pap elmondása szerint a Duna fõága a 16. században a Mohácsi-sziget keleti oldalán folyt, ott zajlott a hajóforgalom is. A nyugati ág, a mellékág ezzel szemben keskeny volt. Az 1526-os csatából menekülõk jelentõs része ezen és a Mohácsi-szigeten átkelve az Alföld felé haladt, amerre Szapolyai seregét sejtették vagy csak a biztonságba jutást remélték. Az eredményeket írott források, régi térképek, a menekülõkre utaló régészeti leletek és térinformatikai modellezés alapozta meg. A kutató elmondta, hogy fõként azért jutottak tévútra a 19. század vége óta zajló vizsgálatok, mert addigra a Duna korábbi fõága lett a mellékág, míg a korábbi mellékágból fejlõdött ki a ma ismert mohácsi fõág. Akkorra már viszont a történeti hagyomány, a legendák által sugallt Csele-patakkal kapcsolatos elképzelés miatt fel sem merült, hogy az idõközben a Csele torkolatánál mintegy 700 méter széles folyam helyén egykor egy keskeny mellékág folyhatott. (Via MTI)