Nem sok olyan műsor létezik, ahol Schiffer András ne szerepelt volna, mióta visszavonult a politikától. Csak idén sikerült már végigzongoráznia a Partizántól a közmédián át a Pesti Tévéig terjedő skálát, és a múlt héten végre a Bayer Show szerkesztőinek is eszébe jutott, hogy meghallgassák az ellenzékből kiábrándult ügyvédet. És ha valaki ettől a felállástól bármilyen izgalmat várt volna, Bayer Zsolt már a beszélgetés elején tisztázta, hogy nem fognak egymásnak esni, amit tökéletesen be is tartottak.

De a legelképesztőbb vallomást mégis éppen ez a barátkozós hangulat hozta elő Bayerből. Schiffer az elején ugyanis elmesélte, hogy 1990-ben azért szavazott az állampártból alakult MSZP-re, mert a dolgozói tulajdonnal kampányoltak, amiről Bayernek kapásból Orbán Viktor apjának bányaszerzése ugrott be:




„Az én tudomásom szerint egyetlen egy olyan privatizáció zajlott le az országban akkor, mint amiről te álmodtál. Meg foglak döbbenteni, hogy ez melyik volt: ez a gánti kőbánya volt, és Orbán Viktor édesapja. A gánti kőbányát az akkori ott dolgozó melósok vásárolták meg közösen.”

Bayer ezért sem érti, miért őket éri a legtöbb támadás. Az egész okfejtéshez Schiffer csak annyit tett hozzá, hogy a melósok ma már nincsenek benne a cégben, pedig azért többről volt szó, mint egy egyszerű dolgozói privatizációról.

Ahogy azt az Élet és Irodalom megírta, a bánya megszerzéséhez azért kellett fideszes hátszél is. A bányavállalat privatizációjára egy osztrák hátterű cég mellett eleve a Fidesz egyik vállalkozása, a Centum Kft. (korábban Századvég Kft.) pályázott. Amikor ez nem jött össze, az akkor már ügyvezető Orbán Győző és társai azzal akadályozták meg a másik cég tulajdonszerzését, hogy 1992-ben dolgozói privatizációt jelentettek be.

Ezzel a legnagyobb tulajdonos a miniszterelnök apja lett, majd a tagok törzsbetéteit egy olyan cég vásárolta fel, amit a Fidesz-székház eladásából tőkésítettek fel. A Quality Invest Rt.-nek Kövér László testvére volt a képviselője a közgyűléseken, és hamarosan bebiztosította Orbán Győző pozícióját a bányában. Orbán Győző bányáiból pedig ma már több állami építkezéshez szállítanak építőanyagot, és az egyik legjobban pörgő vállalatnak számít a piacon.

Bayer mostani lelkesedése pedig azért is nagyon vicces, mert ez a manőver 1993-ban még a Fideszben is komoly botrányt kavart, egyébként ő is pont ebben az évben ábrándult ki annyira, hogy a párt sajtófőnöki pozíciójából inkább átigazolt a Népszabadsághoz.
Miért gyűlölik annyira Mészáros Lőrincet?

Majd némi közös identitáspolitikai szörnyülködés után eljutottak a magyar gazdaság másik nagy kérdőjeléhez:

Bayer Zsolt nem érti, miért gyűlölik annyira az emberek Mészáros Lőrincet.




Bármekkora magas labdának is tűnik, ebből sem lett összeveszés. Schiffer szerint inkább csak poénkodnak rajta, majd arról kezdett beszélni, hogy „Orbán Viktor nem úgy szakít az 1990-2010 közötti struktúrával, hogy minőségileg mást csinál, hanem ellenkező előjellel próbál ellenstruktúrákat felépíteni”, amit ő tévedésnek és tragikusnak tart. A Mészáros-talányról pedig azt mondta, azt azért nem lehet beadagolni az embereknek, hogy valaki fedezet, komoly piaci teljesítmény nélkül jobban gazdagodik, mint Zuckerberg. A kormány pedig szerinte nem egyes ágazatokat fejlesztett, „hanem gyakorlatilag a miniszterelnök rámutatott bizonyos figurákra, hogy ti lesztek a gazdag emberek. És innentől kezdve, amikor látják, hogy a rugalmas munkaerőpiac magyar fordításban azt jelenti, hogy gázszerelőből bárki gyorsan lehet pénztáros, akkor persze, hogy ez viccek céltáblája”.




Persze a rend kedvéért Bayer gyorsan közbevetette, hogy a pénztároskodást még soha senki nem bizonyította, amivel szerencsésen túl is lendültek a műsor egyetlen feszült pillanatán.

A beszélgetésből legalább az kiderült, hogy akkor tudja valaki hosszú időn át megőrizni a rendszer iránti feltétlen lelkesedését, ha nem nagyon ássa bele magát túlzottan a részletekbe. Az ő fejében az egész kérdéskör úgy áll össze, hogy „ez az a kormány, amelyik megpróbálja foggal-körömmel visszavásárolni magyar állami tulajdonba a külföldnek adott közműcégeket és egyéb termelővállalatokat. Baj ez?” (Igaz, épp a Mátrai Erőmű visszavásárlásánál sikerült közbeiktatni Mészáros Lőrincet, amin ő hatalmasat keresett, de ez ebben a beszélgetésben nem került elő.)

Schiffer feltette a kérdést, hogy milyen, Európában versenyképes teljesítmény kapcsolódik Mészáros Lőrinchez és más NER-lovagokhoz. „Hogy miért poénkodások céltáblája Mészáros Lőrinc? Ennek a másik oka az, hogy nem látszik az az exportképes teljesítmény, amit 11 évvel a 2010-es váltás után joggal lehet számonkérni.”

Bayer ezt annyival intézte el, hogy nincs rálátása ennyire a szerteágazó céghálózatra,inkább elmesélte, hogy Tokaj környékén Mészáros megvett egy kastélyt (nem tudta megmondani, melyiket) a franciáktól, és kétszer annyit fizet a szőlőért, mint ők. Szerinte ez maga a hozzáadott érték. (Mészáros nem fizeti túl a dolgozóit). Helyette Schiffer még gyorsan elmondta, hogy ő inkább a helyi gazdáknak adná a támogatást, és egyébként a poklok poklát a szabadkereskedelmi egyezmények fogják elhozni. És még mielőtt a német autógyárakról is el kellett volna mondani egy megható történetet, Bayer Zsolt gyorsan lezárta a műsort, és elmondta, mennyire jó volt ez a beszélgetés.